Gábor Lipták:  Wyznania o jeziorze Balaton
Ze swoimi zmieniającymi się kolorami, krajobrazami i twarzami, jezioro Balaton jest doświadczeniem dla niemal każdego Węgra. Czy możliwe jest znalezienie nowych cech i nowych perspektyw w krainie, która łączy różnorodne piękno w łagodnej harmonii? Gábor Lipták, w swoich balatońskich wyznaniach mówi o możliwościach odnowionego i odświeżonego spojrzenia: przekazuje indywidualne doświadczenia i wprowadza czytelników w tajemnice rzadkich ciekawostek, wspomnień wartych zobaczenia i zachowania.
Jego dom w Balatonfüred od połowy XX wieku odwiedzają artyści, pisarze i poeci. Dom Liptáka  do dziś służy literaturze, mieści się w nim Węgierski Dom Tłumacza, gdzie w pięknym otoczeniu mogą pracować zagraniczni tłumacze literatury węgierskiej.

Éles Márta

 

Ha Boglárra gondolok: elsősorban mindig a kikötő köré csoportosulnak emlékeim.
Az Addio utasaként majd minden esztendőben s néha többször is “partra szállok” a boglári sziget s a hosszú móló védte kedves kis kikötőben. A Balaton vitorlás népe, főleg a “nagyhajósok” jól tudják, hogy váratlan viharban vagy nyugodt éjszakázásra Földvár és Keszthely között ez a déli part legbiztonságosabb menedéke. Hányszor siettünk felé, ha a zöldülő víz felett alacsonyan cikázó fecskék, sikoltozó sirályok s a Badacsony felett sűrűsödő felhők minden rakétánál fényesebb jelekkel hirdették a vihart. Ilyenkor már a “csend” is jelzi a közelgő nagy jelenetet. Aztán a szél már nemcsak a vitorlákat feszíti meg, hanem megpendíti a drótkötelek “gitárhúrjait”. A másféle gitárszó ilyenkor már rendszerint el is hallgat a hajón; a kötelekkel együtt a tekintetek is megfeszülnek. A vérbeli vitorlásoknál legfeljebb ez jelzi a veszélyt; meg talán a kapitány élesebb pillantása, amely végigfut a parton, égen s aztán nyomban az árbocrúdon is.

Lipták Gábor